Búcsu, versike, soha?

Szép nap volt az is , nem hitte volna
Hogy ilyen könnyen eltünhet a boldogsága
Sokan mondták:”Mily csoda! Isten aranya!”
De a fiú ezt ugyse halja már soha…

Furcsa érzés keringet csöpcsi szívében
Azt hitte már nincs semmi, hívó szó át amoda
A bizony hiánytól reszketve nézte a tükörben
Ez lennék én? Nem tarthat vissza senki soha…

Elég volt is ennyi , nem egy nagy líra
A srác keze hideg fémre csuszott noha
Gondolata járt, zakatolt szabad e? hova
Kerülés, térülés a kéz indult és nem volt többé a soha…

Hiába szurt, többször mint akarata
Kilökték onnan fentről, Földi korházba
Oda,  ápolták de a cselekmények oka
Szívében éget még … nem tartja más csak a soha….

A sebei felszakadtak , nem testi a fájdalma
Hiába kútba zuhanva … a kín dallama
Felkéne már állni hé öreg! Nem ez a vég szaga
Bár segítség nem volt már , megtudta hogy nem soha …

Az úr befogadta , Istenek szava
Angyalként, élő márttírként figyelte , lelke nyoma
Szíve választotját kísérte így lett őrangyala
És nem , nem , nem  hagyta el soha!!