Szerelmes Effret

Lábnyomom még mindig éget
Hamvasztja a régi képet
Reám dobni nem fogsz féket
A Víz sem furhat rajtam léket

Vörösre festve az alkony táját
Kámforrá égetve az élet fáját
Hozzád érve szítom szíved lángját
Mérget adok , füstös fáklyát.

Izzó szembe nézni féltek
De bűvöletéből mindig kértek
Porlasztok mint az esti rémek
Ha kihülnék , végleg elenyészek ...